rock.zanza

[ Rockzanza => Rocknotes => RadioiM  ]

Bill Haley

Eredeti név: William John Clifton Haley
Született: 1925. július 6., Highland Park, Michigan (USA)
Elhunyt: 1981. február 9., Harlingen, Texas (USA)
(A halál oka: szívinfarktus vagy alkoholmérgezés. Élete vége felé, egy BBC-interjúban, amelyben éppen azt ecsetelte, hogyan gyógyítja alkoholizmusát, Haley beismerte, hogy napi négy-öt liter égetett szeszt töltöget magába, de ez mit sem csökkent múlhatatlan érdemein.)

Mai szemmel nézve a korabeli fotókat, filmeket nemigen érthetjük, hogy ez a lenyalt fejű, joviális figura, a maga esetlen mozgásával hogyan válhatott tinibálvánnyá abban az időben. De meghallgatva a zenét és ismerve a Rock Around The Clock zakatolásának mai napig tartó töretlen népszerűségét, film- és irodalmi élményeink alapján képzeletben kicsit belehelyezkedve az 1950-es évek amerikai fiatalságának világába - világosabb lesz a probléma, és érthetőbb lesz a kérdés.

Nem is annyira Haley személye volt bálvány, sokkal inkább zenéje, annak újszerű hangzása és mondandója (és persze a körülötte csapott marketing hatása) váltott ki hisztérikus megnyilvánulásokat a korszak ifjúságából.

Bill Haley különleges, önellentmondásos figura volt: senki, soha senki nem készített a még Rock Around The Clock-hoz hasonlóan meghatározó felvételt - nem csak az eladások tekintetében, hanem hatásában sem.

Haley paradoxona: személyének fedettsége, zenéje örökérvényűsége.

Dalaival (és ismerjük el nem csak azzal a bizonyossal, de legfőképp mégiscsak azzal) már akkor, 1954-ben felforgatta a világot, mikor az Elvis fiú még csak sofőrködött sikerről ábrándozva, és Chuck Berry még fodrászkodott, fotózgatott és csak barátainak gitározott. Mégis bizonyos személyes sikertelenségre volt ítélve mint tinibálvány, hiszen tíz évvel volt idősebb Elvisnél (míg élt, sokan fiatalították úgy, hogy 1927-re tették születési idejét), és külsejéért sem rajongtak a tinilányok, nem vált a fiúk követendő mintájává. (Bár szép kereskedelmi sikereket ért el, s valójában nem is ácsingózott az emlegetett szerepre.) Öltözete, kiállása és jellegzetes „olajozott tincsű kacsafrizurája” inkább a kikapós öregúr külsejét kölcsönözte neki a tizenéves közönség szemében, mintsem egy Rock and Roll Idolét.

Mégis zenéje, zenekarának előadásmódja annyira új volt és eltérő minden addigitól, hogy forradalmasította a könnyűzenét, a kultúrát, a filmművészetet. Egy új kort teremtett, melyet – zeneileg mindenképp – még ma is élünk. Haley sosem hagyta abba a zenélést, a Comets-szel 1981-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan játszott.

Eredetileg Bill Haley szíve csücske a country and western muzsika volt. Egyéni stílusát az határozta meg, hogy – mikor a country helyett egy egyénibb és sikeresebb stílust keresve váltott - ő vonta be elsőként és leginkább dalaiba a szving- és dixieland-együttesek által alkalmazott, hatásosnak ítélt zenei elemeket. Kollégáival ellentétben nem a rhythm and blues volt elsősorban  fő ihletője. Egyfajta fehér zománcot festett a fekete zenei alapokra. Együttese hangszerelését húros hangszerekkel a déli dixieland bandektől, kísérőzenekarának, a Comets-nek ismétlődő kórusait a szving zenekaroktól kölcsönözte. De alig akadt más együttes, amelyik annyira alárendelte volna egész zenéjét a szigorúan, keményen ütütt beatnek mint Haley-ék. A feszes ritmust ritmus- és melódiahangszerek és az ének csak hangsúlyozta. A Haley-beat tökéletes tánczene.

(Egy elfuserált műtét következtében Bill Haley vak volt a bal szemére gyerekkora óta. John Svenson – életrajzírója – óta sokan azzal magyarázzák jellegzetes homlokába nyalt frizuráját, hogy a szemhibájáról akarta elvonni a figyelmet.)

Először profi zenekarhoz 1946-ban csatlakozott: egy pennsylvanai western swing banda volt ez, a Down Homers, amit Kenny Roberts vezetett. A tapasztalatszerzést követően kivált és saját zenekart alakított, a Range Drifters-t, majd a Four Aces Of Western Swing-et. Az utóbbival helyi sikereket arató kislemezeket is kiadtak. (Emellett a WPWA rádió zenei direktoraként is működött.) A Four Aces feloszlása után Jack Haley és Johnny Clifton Haley néven szólókarierrel próbálkozott, és 1949-50 tájékán megalakította a Saddlement.

A zenekar vett fel lemezeket pát márkánál, például egyet az Atlantic Recordsnál is. Ez volt Haley első vezető országos kiadónál való megjelenése.

Haley 1951-ben jelentkezett kísérő zenészeivel a Dave Miller alapította Holiday Records-nál és egyidejűleg megváltoztatta stílusát. Felvették a Rocket 88-at (eredetileg Jackie Brenston and His Delta Cats, ami tulajdonképpen Ike Turner zenekara ) és 1952-ben a Rock the Joint-ot (amit például a Jimmy Preston and His Prestonians is sikerre vitt már). Figyeljünk a címekre: Rock, Rock, Rock… Ezek viszonylagos sikere (75-100.000 eladott példány a Pennsylvania-New England régióban nem piskóta!) után Miller nagyobbik lemezcégéhez szerződtek, az Essex márkához. Haley ezekkel a dalokkal meggyőződött róla, hogy (a még névnélküli) stílusa, a country és a rhythm and blues hibridje kereskedelmi sikert hozhat számukra.

Az 1952-es Labour Day alkalmával (itt van Május Elseje…) átkeresztelte zenekarát, megszületett a Bill Haley with Haley’s Comets (inspirálva és utalva a hasonló ejtésű Halley Üstökösre). 1953-ban felvették a saját Crazy Man, Crazy-t (a basszista Marshall Lytle-lel közös szerzemény), ami az első rock and roll dal volt az amerikai listákon – és hamarosan elnyerték legendás és végleges elnevezésüket is: BILL HALEY & HIS COMETS.

A rock and roll üstököse ezzel elindult (eleddig és immár) beláthatatlan pályáján.

Rock Around The Clock

{szerzők:  James E. Myers (Jimmy DeKnight) és Max Freedman} – dal történetével a neten számos oldal foglalkozik.

Egy nagyon stílusos: http://www.rockabillyhall.com/RockClockTribute.html

A dalt 1953-ban írták Haley-nek. Egészen 1954. árilis 12-ig kellett várni a felvétellel. És – hihetetlen! – de a dal eredetileg sikertelennek bizonyult. De csak összejött Haley-nek egy országos sikere, egy Big Joe Turner feldolgozással, a Shake, Rattle and Roll-lal, amiből hamarosan milliós pédányszámot értek el, és amelyik az első rock’n’roll volt, ami felkerült a brit lemezlistára is 1954 decemberében. E dallal Haleynek és zenakarának elévülhetetlen jelentősége és érdeme van, hogy – ott és akkor - ez a fajta zene a széles (és fehérbőrű) és főleg ifjonc hallgatóság körében már rock and roll-ként lett ismert - ott motoszkálva a tudatalattijukban.

És ez, amikor az eufórikus Rock Around The Clock felcsendült a mozikban - mint a Blackboard Jungle (Glenn Ford, Sidney Poitier főszereplésével) nyitózenéje - egyből az amerikai Billboard lista csúcsára röpítette és ott is maradt nyolc héten át. Zenei forradalmat robbantott megnyitva a kapukat az olyan előadók előtt mint Elvis Presley és társai.

ROCK AROUND THE CLOCK  (Max Freedman / Jimmy DeKnight) Bill Haley & His Comets - 1955

One, two, three o'clock, four o'clock rock 
Five, six, seven o'clock, eight o'clock rock 
Nine, ten, eleven o'clock, twelve o'clock rock
We're gonna rock around the clock tonight

Put your glad rags on, join me, Hon
We'll have some fun when the clock strikes one
We're gonna rock around the clock tonight
We're gonna rock, rock, rock, 'til broad daylight
Gonna rock, gonna rock around the clock tonight

When the clock strikes two, three and four
If the band slows down we'll yell for more
We're gonna rock around the clock tonight
We're gonna rock, rock, rock, 'til broad daylight
Gonna rock, gonna rock around the clock tonight

When the chimes ring five, six, and seven
We'll be right in seventh heaven
We're gonna rock around the clock tonight
we're gonna rock, rock, rock, 'til broad daylight
Gonna rock, gonna rock around the clock tonight

When it's eight, nine, ten, eleven too
I'll be going' strong and so will you
We're gonna rock around the clock tonight
we're gonna rock, rock, rock, 'til broad daylight
Gonna rock, gonna rock around the clock tonight

When the clock strikes twelve, we'll cool off then
Start a rocking' 'round the clock again
We're gonna rock around the clock tonight
We're gonna rock, rock, rock, 'til broad daylight
Gonna rock, gonna rock around the clock tonight

(a szöveg csak illusztráció)

(A Rock Around The Clock az első lemez volt, amit több mint egy millió példányban adtak el  mind Nagy-Britanniában, mind Németországban 1957-ben. Haley lett az első amerikai vezető rock énekes, aki Európában turnézott.)

Az USA-ban a fiatalabb és szexibb csillag, Elvis hamar és jócskán elhomályosította Bill Haley üstökösének fényét, de azért Haley sokáig vezető sztár maradt Latin-Amerikában, Mexikóban és Európában is végig az 1960as évek folyamán. És maga a Rock Around The Clock – hogy enyhe képzavarral éljek – mint üstökös állócsillag a rock zene szikrázó égboltozatján.

Hogy a Halley üstökös ne maradjon társtalan az égen 2006 februárjában a Nemzetközi Csillagászati Egyesület a 79896-os számú kisbolygót - Bill Haley halálának 25. évfordulójára emlékezve – 79896 Billhaley-nek nevezte el.

The Comets

Francis "Franny" Beecher - gitár (1921. szeptember 29.) - country gitárosként kezdte pályafutását. Olyan zenészekkel készített felvételeket az 1940-es években, mint Benny Goodman jazz-klarinétos vagy a zseniális dobos, Gene Krupa. Franny 1955-ben csatlakozott a Comets-hez, gitárszólói ma már klasszikusoknak számítanak. A Comets legidősebb tagja, sosem hagyta abba a zenélést. Képes volt énekhangját gyerekes sipítássá torzítani, ezt „élvezhetjük” a See You Later Alligator nyitóhangjaiban. Általában részt vállalt a The Comets sorozatos újjáélesztéseiben.

Joey D'Ambrosio - szaxofon, ének (1934. március 23.) - különböző jazz zenekarokban szaxofonozott, mielőtt 1953-ban a Comets tagja lett. Még csak 19 éves volt, így kénytelenek voltak kicsit öregíteni papíron, hogy az amerikai klubokban színpadra engedjék. Big Joe Turner blues énekes, szerző mondta: "A legfeketébb fehér szaxofonos". (Ma Joey sikeres üzletember a West Coast-on, a Las Vegas-i Caesar's Palace Casino igazgatója.)

Johnny Grande (John A. Grande) - zongora (1932. január 14. – 2006. június 3.) - fiatalon kezdett zongorázni, hamarosan a western accordion (western harmonika) mestere. 1949-ben Bill Haley, Billy Williamson és Johnny megalakították a Saddleman nevű együttest. A Tge Cometsben a hangszerelésben fontos szerepe volt. Ő volt egyike azoknak, aki profi szinten tudott kottát olvasni a zenekarban. 1962/3-ban hagyta el a csapatot, de az 1987-es újraegyesülésben részt vett.

Marshall Lytle (Tommy Page néven is)- nagybőgő, ének (1933. szeptember 1.) - Tex King-től tanult gitározni, aki a 40-es évek végén játszott együtt Bill Haley-vel a Four Aces Of Western Swing formációban. Marshall 1951-ben ismerkedett meg Haley-vel, aki azonnal meghívta a Saddleman-be, egyetlen feltételt szabva csupán, meg kellett tanulnia bőgőzni az épp távozó Al Rex helyére. Eleinte bajuszt kellett viselnie, hogy idősebbnek látsszon, fel tudjon lépni a zenekarral. A legelső közös koncertjük előtt Bill megmutatta Marshallnak, hogy is kell a nagybőgőt megszólaltatni, gyorsan belejött, és a ma is használt (pl. funky) slap bass technika kialakítója lett. 1955-ben saját együttest alapít, a The Jodimars-t. Ez lett az első rock and roll band Las Vegasban. Az 1987-es újrajátszásban ő is részt vett, énekelte a Rock Around the Clock-ot. Marshall manapság saját ingatlanügynökséget vezet (Tampa, Florida) és számtalan country felvételt készít.

Dick Richards – dob, vokál (1924. február 12.) – először főleg vak operaénekes édesapjának és annak csak vakokból álló zenekarának sofőrje és turnészervezője volt és csak mellesleg kisebb New Jersey-i klubokban dobolt helyi zenekarokkal. 1953 őszén lépett a Comets soraiba. Bill mellett ő is gyakran mikrofonhoz jutott jó énekhangja miatt. (Richard Boccelli néven éjszakai klubot üzemeltetett, sportedzősködött és színészként sok hollywood-i és brodaway-i produkcióban feltűnt.)

[Jacko Buddin - ének, zongora, dob (1936. június 1.)

A Comets egyetlen nem eredeti tagja. Angliában született és Bill Haley nagy rajongója. Teljesült álma, amikor 35 évvel a Rock Around The Clock első felvétele után felkérték, legyen a Comets énekese. Korábban angol rock and roll zenekarokban játszott, kísérte turnén Chuck Berry-t, multi-istrumentalista. Énektónusa hasonlít Bill Haley-re.]

Bill Haley and His Comets: Rock Around The Clock (Album; 1955)

1. (We’re Gonna) Rock Around The Clock – James E. Myers – Max Frredman (2:11)

2. Shake, Rattle and Roll – Jesse Stone (2:31)

3. A.B.C. Boogie - Al Russel - Max Spickol (2:29)

4. Thirteen Women (And Only One Man in Town) - Dickie Thompson (2:53)

5. Razzle-Dazzle – Bill Haley - Frank Pingatore (2:43)

6. Two Hound Dogs - Haley – Pingatore (2:59)

7. Dim, Dim the Lights (I Want Some Atmosphere) - Beverly Ross and Julius Dixon (2:31)

8. Happy Baby – Pingatore (2:36)

9. Birth of the Boogie - Haley, Billy Williamson – Johnny Grande (2:15)

10. Mambo Rock - Bix Reichner, Mildred Phillips and Jimmy Ayre (2:38)

11. Burn That Candle – Winfield Scott (2:46)

12. Rock-A-Beatin' Boogie – Haley (2:21)

A zenekar: Bill Haley – gitár, ének / Danny Cedrone – gitár (1 2 3 4) / Franny Beecher- gitár (5 6 7 8 9 10 11 12) / Billy Williamson – steel gitár / Johnny Grande – zongora / Marshall Lytle – basszus (1 2 3 4 5 6 7 8 9 10) / Billy Gussak – dob (1 4 5 6 7 8 9 10) / Joey d’Ambrosio – tenor szaxifon (1 2 3 4 5 6 7 8 9 10)

Közreműködtek: Panama Francis - dob (2 3) / Alex Rex – baszus (11 12) / Cliff Leeman - dob (11 12) / Rudy Pompilli - tenor szaxofon (11 12)

2005. július 5-én a The Comets nagy feltűnést keltő koncertet adott a NASA pasadenai Sugárhajtás Laboratórium kutatóinak és munkatársainak a Deep Impact üstökös kutató űrszonda űrmisszió sikerének megünneplésekor. Következő nap a nyugat-hollywoodi híres Viper Room night clubban adtak koncertet, befejezésként a Rock The Joint-ban és a Rock Around The Clock-ban Lytle duettet énekelt Bill Haley legfiatalabb lányával, Gina Haley-vel. (Linda Georgina (Gina) Haley Sz. 1975; Amerika-szerte ismert énekesnő, dalszerző – The Bridge és The Gina Haley Band.)