Utolsó kommentek

rock.zanza

szerteágazó rocktörténeti jegyzetek

Friss topikok

Linkblog

20. századi hangkulisszák 8.

2007.05.03. 11:55 | legend | Szólj hozzá!

Címkék: zene rock elektronika előzmény avantgarde modernzene

Előzmények, háttér

[ Rockzanza => Rocknotes => RadioiM  ]

Az avantgarde "modern zene"

Az 1940-es évtized vége és az 1950-es évek eleje az avantgarde modern zenének is fontos időszaka volt. Mind az európai, mind az amerikai szerzők – elődeik nyomám - bátran kísérleteztek a legkülönbözőbb technikákkal és hangzásokkal, de munkájuk – akárcsak a múlt században – újra csupán a 20. század végén talált elfogadásra és értő fülekre, művészi követőkre. A kísérleti zene művelőit a szó szoros értelmében előőrsnek tekinthetjük, tevékenységük forrdalmasította mind az alkotás, mind a zenei befogadás folyamatát.

 

John Cage (1912-1992) Henry Cowell és Arnold Schönberg tanítványa, miután Seatltle-ben saját ütősegyüttest alapít, 1939-ben megkomponálta Képzeletbeli tájképét (Imaginary Landscape N.1) mágneses szalagokra (magnetofonra) és változtatható sebességű lemezjátszók segítségével. Egyidejűleg preparált zongorával és hangzásaival is kísérletezik.

1946-ban németországi Darmstadt városában iskolát nyitottak az avantgarde zeneszerzés módszereinek, tanainak elsajátítására. Itt a magnószalag és az elektronika az oktatás és a komponálás szinte legfontosabb „hangszereivé” váltak.

1946-ban a New York-i emigráns orosz-zsidó családból származó jazz-zongorista, zenekarvezető, feltaláló Raymond Scott (1908-1994) megalapította  "Manhattan Research" nevű stúdióját, ami a világ első elekronikus műhelye volt elektronikus zenékhez berendezések és rendszerek tervezésére és gyártására, és amelyik számára első szintetizátorait (Clavivox és Electronium) is építette. Scott lemezre vett teljes egészében elektronikusan komponált zenéket, mit az 1963-as  formabontó Shooting Sounds for Baby-t, egy kisgyermekek elaltatására szolgáló sorozatot, ami ma hátborzongatóan hasonlít a Tangerine Dream és Brian Eno 1970-es évek közepén született ambient munkáihoz. Scott ugyan soha nem komponált rajzfilmzenéket, de számos szerzeményét dolgozták át rajzfilmzenének.

1948-ban Pierre Schaeffer Párizsban laboratóriumot hozott létre a konkrét zene - "musique concrete" (zajokból, és nem hangjegyekből, harmóniákból és melódiákból létrehozott zene) – számára, elő is adtak egy zajokra épített concerto-t. A mégnesszalagos technológia egyik legkorábbi és legismertebb avant-garde alkalmazása Pierre Schaeffer nevéhez fűződik. A francia zeneszerző így írja le a "musique concrete" esztétikáját: "Azért neveztük zenénket "konkrétnek", mert már létező elemeket - a zajtól a hagyományos zenéig bármilyen hanganyagot - veszünk alapul, s az anyag közvetlen megmunkálásával komponáljuk meg. ... A musique concrete a megszokott zenei munkamódszerekkel való szembenállást hangsúlyozza. Ahelyett, hogy a zenei gondolatokat papíron a szolfézs jeleivel jegyeznénk le, majd jól ismert hangszereket bíznánk meg ezek megszólaltatásával, a feladat az volt, hogy konkrét hangokat gyűjtsünk - bárhonnan jöttek is - és hogy kivonjuk a bennük rejlő zenei értékeket"  Schaeffer célja az volt, hogy a hallgatók a felhasznált hangok eredeti forrásaitól, jelentéseitől elvonatkoztatva a hang-tárgy - objet sonore - "konkrét" zeneiségét élvezzék

 

Joseph Schillinger (1895-1943), Amerikában élő orosz zeneszerző, zeneteoretikus és tanár publikálta A művészetek matematikai alapja  ("A Mathematical Basis of the Arts") c. művét (1949), amelyben feltételezte és megjósolta, hogy a szórakoztató zenét hamarosan  a létező popdallamok darabkáiból fogják kombinálni. Mondani sem kell, hogy néhányan valóban ezt teszik ötven év múltán, gondoljunk csak a samplerezésre, annak széleskörű elterjedésére. Schillinger legfontosabb tanítványai George Gerschwin, Glenn Miller, Tommy Dorsey és Benny Goodman voltak.

1951-ben Karlheinz Stockhausen (sz. 1928) csatlakozott a Darmstadtban működő avantgarde zenei iskolához, és elektronikus zeneműveket ("elektronische musik") komponált.

1952-ben Herbert Eimert (1897-1972) zeneteoretikus és rádiópruducer megalapítja a Nordwestdeutscher Rundfunk (=Északnyugat-német Rádió) később Westdeutscher Rundfunk (=Nyugatnémet Rádió) kölni állomását. Hamarosan csatlakozott hozzá Stockhausen, és folytatták a Darmstadtban megkezdett munkát, annak megteremtését, amit Elektronische Musik-nak (elektronikus zene) neveztek. Stockhausen hamarosan megpróbált egyre összetettebb szintetizált hangokat létrehozni egyszerű tiszta frekvenciákból (szinusz hullámok), és ezekből hozott létre műveket.

Az óceán túloldalán, Amerikában John Cage zenét komponált rádióhullámokra (1951), multimédiás darabjaihoz computert alkalmazott (1952), elektronikus kollázsokat alkotott véletlenszerű zajok százaiból (1952). [1952-ben írja meg talán legnagyobb hatású művét a híres (hirhedt?) 4’33”-et. Ebben a művében egyetlen hangot sem kell az előadónak megszólaltatnia, elegendő figyelnie a csöndre, "szólaltassák" meg bárhol is a darabot. A 4'33" leginkább afféle zen feladványhoz, koanhoz hasonlatos, ahol a feladvánnyal való foglalkozás, az azzal kapcsolatos meditáció fontosabb, mint maga a válasz, a megfejtés, mely talán nem is létezik. Magyarországon az Amadinda ütősegyüttes játszotta lemezre a 4'33"-at, mely némasága ellenére talán Varése "Ionisation"-je és Bartók Concerto-ja mellett a 20. század legnagyobb erővel ható zeneműve.]

1952 Harry Olsen és Hebert Belar, két elektromérnök az RCA Princeton Laboratories-nél megépítették a "Mark I"-et (Olson-Belar Hangszintetizátort ) az első elektronikus zenei szintetizátort. (1955?) Egy 1949-es kiadású "A Mathematical Theory Of Music"-című Josepoh Schillinger publikáció ösztönözte kutatásukat, mely a különféle populáris dalrészletekből készített új zene előállításának problémájával foglalkozott. Szintetizátoruk ún.  fűrészfog-hullámokat használt, melyeket másfajta hangszínekké szűrt. A felhasználó egy írógépszerű billentyűzettel programozta a szintetizátort, amely a parancsokat bináris kódot használva egy 40-csatornás, papírszalagba lyukasztotta. A hangforrás vákuumcsöves oszcillátor volt, amelyet egy egyedi tervezésű vezérlőegység hajtott meg, a hangjegyek és egyéb paraméterek rögzítésére pedig papírtekercset alkalmaztak, amely a zeneszerző számára összetett paraméterek lejegyzését tette lehetővé. Ezáltal a létrehozott hangokhoz burkológörbét, szűrőket, modulátorokat és rezonátorokat is lehetett illeszteni. A kész hangot egy lemezvágó rögzítette azonnal, amely párhuzamosan hat darab három perc hosszúságú hangsáv tárolására volt elegendő. Ezt később egy sokkal rugalmasabb szalagos felvevőegység váltotta fel. A sávok újbóli felhasználásával összességében így 216 hangsávot lehetett rögzíteni vele. A készülék két változatban készült el (RCA MK-I néven 12 oszcillátorral és MK-II néven 24 oszcillátorral).

Már csak idő kérdése volt, hogy az elektronikus hangszerekre alapulva új stílus, új zene szülessen: Bruno Maderna (1920-1973 zeneszerző és festőművész) Zene két dimenzióra (Musica su Due Dimensioni 1957) című alkotása volt az első elektroakusztikus kompozíció: keverte a hagyományos hangszereket (fuvola) és a mágnesszalagon tárolt elektronikus hangokat.

John Cage Cartridge Music–ja (1960)  volt az első példája az „élő elektronikus zenének” , amely úgy használta az elektronikát mint hagyományos hangszert (nyilvánvalóvá téve hogy az elektronika úgy képes játszani az összes hangszer hangját, ahogy azt akusztikus hangszereken képtelenség lenne).

A Lejaren Hiller alkotta szoftvert használva az Illiac Suite-et (1957) egy computer „komponálta”. A darabot azért nevezték így, mert egy Univac számítógépet használt, és az Illinois-i Egyetemen írták.

Végül, de nem utolsósorban John Cage bevezette a „véletlent”, a meghatározatlanságot  és más nemzenei gesztusokat a kompozíziós-alkotási folyamatba A Változások zenéje (Music Of Changes 1951) struktúráját a Ji Ching kínai jóspálcikák és jóskönyv mintázatai határozták meg. A Vízi zene (Water Music 1952) instrukciói szintén nemzenei gesztusok alkalmazását írják elő, kagylókat és vizet alkalmazott a bennünket minden nap körülvevő hangok világa reprodukálásának zen indíttatású vágyától vezérelve.

 

Amíg az amerikai középosztály zenekedvelő közönsége súgó-búgó bonvivánok és dívák, előadók és énekegyüttesek áhítatos, békés, kellemes zenéjét hallgatták, fogyasztották egyre jobb minőségű zeneberendezéseikből, addig a hangzások és hangok egy teljesen új univerzuma született arra, hogy ezt a - "régi szép világ" hangjegyeiből és paneljeiből épült - zenei fátyolt szó szerint szétszaggassa.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockzanza.blog.hu/api/trackback/id/tr3766695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása