rock.zanza

Nagy gazdasági válság és a 2. világháború előtt

Miután és miközben  a szórakoztató zenében a rohamos fejlődés eseményei szinte tűzijátékszerű sebességgel és színpompával a felszínre törtek, szerencsétlenségükre, a Nagy Gazdasági Világválság az egész gazdasággal együtt visszavetette a lemezkiadói iparágat is. Az  I. világháború szinte alig érintette a lemezkiadást, ám a "Great Depression" hatása majdnem elsöpörte Ahogy a vásárlók egyre kevesebbet költöttek, a lemezeladási piac összeomlott.

Az általánosnak mondható nélkülözés közepette hirtelen senkit sem érdekeltek az új ötletek, senkit sem vonzozzak már az új divatok. Mindazonáltal igazságtalan lenne azt mondani, hogy megállt az idő, és hogy az 1930-as évek ne lettek volna tanúi a populáris zene fejlődése szempontjából fontos eseményeknek.

Ilyen volt például, a boogie-zongorista Meade Lux Lewis Honky Tonk Train Blues című lemeze 1929-ben a "boogie-woogie boom", a bugi-vugi őrület előjátékaként, ami Chicago-ban és Kansas Cityben vette kezdetét Pete Johnson és Joe Turner lemezeivel. A boogie-woogie zongorajáték jellemzője a szabályos basszus kíséret (basso ostinato), melyet a bal kéz játszik, és a jobb kézzel játszott trillák és díszítések. Szigorúan véve nem szóló zongorastílus, szokták használni ének kíséreteként, illetve szólóként nagyzenekarban és kis jazz-együttesekben. Néha "eight to the bar"-nak (nyolc hang ütemenként) nevezik, de a legtöbb darab tulajdonképpen sima 4/4-es ütemű. A stílus a kocsmazongorálásból nőtt ki. Népszerűsége az 1920-as és 1930-as években teljesedett ki, majd a boogie woogie hóbort volt az egyik legnagyobb hatással a jump-blues és végeredményben a rock and roll fejlődésére.

Az igazi sztár singing cowboy, Gene Autry (1907-1998) Silver Hairde Daddy Of Mine (1931) című felvételével népszerűvé tette a "honky-tonk" stílusú countryt, és Bill Monroe Kentucky Waltz-a (1933) a "bluegrass" stílust.

1932-ben Thomas Dorsey Precious Lord című dalával megújította a gospel zenét Chicago-ban. A gospel vallásos dalforma, az 1920-as években az amerikai nagyvárosok feketék lakta kerületeiben felállított utcai templomokban született meg..A dalok tradicionális afroamerikai énekek (spirituálék) mintájára születtek. Thomas A. Dorsey egykori jazz-zongorista az 1920-as évek közepén a chicagói Pilgrim Baptist Church számára írt híressé vált gospeleket. Ezekben a hagyományos néger vallásos zenét a jazz szvingelő ritmikájával, a boogie-woogie és a blues elemeivel ötvözte és igazította a kor zenei igényeihez.

Milton Brown (1903-1936) és Bob Wills (1905-1975) elkészítették "western swing" első lemezeit, zenéjükben a county-t ötvözték a jazz nagyzenekari szvinges vonulatának ritmusaival, hangzásával.

1935-ben Woody Guthrie (1912-1967) megírta a Dust Bowl Ballads-t ami a válság súlytotta vándorló munkások sorsát mutatta be, és egycsapásra a folk irányzat vezető énekes-dalszerőjévé vált.

Két hangszert kell bemutatni, amelyek a rock együttesek alaphanszerei lettek: a George Beauchamp megalkotta (1931) elektromos gitárt, a Rickenbackert és Laurens Hammond (1933) Hammond orgonáját.

A rock média jövője szempontjából az első „fanzinok” megjelenése megemlítendő 1930 tájt: ezek „sci-fi” képregények ("Comet" és "Time Traveller"), amelyek a sci-fi rajongók fórumai voltak, akik „underground”, az általánosan elfogadott kultúra alatti közösségeket alkottak. És ezek a fanzinok az ő szócsöveik voltak.

Amíg igaz az, hogy a lemezpiac összeomlott (1933-ban csak hatmillió lemezt adtak el az USA-ban), a fejlődés a média más területein nem állt meg. 1935-ben  elindult a Hit Parade rádióműsor, és hamarosan Roy Claxton Acuff (1903-1992) Nashville első számú sztárja lett, s akit később csak mint a Country Zene Királyát emlegették.

1937 körül a "big band"-ek lemezei megfiatalították, felfrissítették a jazz szcénát.

1939-ben a Grand Ole Pry – ahol természetesen Roy Acuff is fellépett - átköltözött a nashville-i Ryman Auditoriumba és a nemzeti rádióhálózat kezdte sugározni.

1940-ben Walt Disney Fantasia című rajzfilmjében már sztereó hangot használtak.

Érdekesség, hogy már 1939-ben megalkották a Panoram vizuális jukebox-ot - a berendezés rövid filmeket játszott a lemezekhez, ezek voltak tulajdonképpen az első videóklippek, de az ötletet mintegy 40 évre sutba dobták, mivel majd a színes televízió lesz csak megfelelő médium a klippek számára.

Különösen a fekete zene volt feljövőben…

1936: szimbolikus dátum - Robert Johnson (1909-1938) blues-zenész elkészítette első lemezét. Felvételei a Delta-blues meghatározó alkotásai, hatása rendkívüli volt a rock későbbi fejlődése során. [A bluesra jellemző legenda övezi életét és halálát: eszerint Johnson eladta a lelkét az ördögnek a 61-es és a 49-es út kereszteződésében, a Mississippi állambeli Clarksdale-ben; sokan ezzel magyarázták, hogy nagyon rövid idő alatt vált nagyon rossz gitárosból nagyon jó gitárossá. A történetet először Son House mesélte, de ezt Johnson egyetlen dala sem erősíti meg, a beszédes címek ellenére sem: "Me and the Devil Blues" (Én és az ördögi blues), vagy a "Hellhound on My Trail" (Nyomomban a pokol kutyája)]

1939-ben Leo Mintz megnyitotta lemezboltját Clevelandben, a Record Rendezvous-t, ami fekete zenére specializálta magát, de fehér közönséget szolgált ki: a „black music” a gettón kívül is közönséget szerzett magának.

Azokban az években új stílus született, amit az egyik legsikeresebb afro-amerikai jazz, blues, rhythm’n’blues zenész, Louis Jordan (1908-1975) után „jump blues”-nak neveztek - Choo Choo Ch'Boogie (1946).  Ezzel megszületett a rhythm'n'blues. Carl Hogan blues gitáros Louis Jordan Ain't That Just Like a Woman című számában pengetett egy erőteljes gitárriffet, amit később Chuck Berry tett híressé.

A Los Angeles-i T-Bone Walker jazz akkordokat olvasztott blues gitárjátékába kezdve az I Got A Break Baby-vel (1942) és betetőzve a Strolling With Bones–szal (1950). Az elsők közé tartozott, aki elektromos gitáron játszott, mégpedig olyan magas szinten, hogy őt tartják a modern bluesgitározás atyjának. Hatása egyértelműen kimutatható a rhythm and blues és a rock and roll fejlődésére, nem beszélve színpadi show-járól, már a 30-as években olyan csípőmozgással énekelt, mint Elvis az 50-es években. A gitárszólóknál sokszor a feje felett, a háta mögött játszott a hangszerén, gyakran a húrokat a fogával pengetve, ugyanúgy, mint 30 évvel később Jimi Hendrix. 1943-ban tűnik fel a listákon a Stormy Monday Blues című szerzeménye, egyesek ettől számítják a rhythm and blues megszületését.

A fehér blues-zongorista. Johnny Otis szervezett egy combót Harlem Nocturne (1945) néven, ami a szing nagyzenekarok kicsinyített, sűrített változata volt, és minden későbbi rhythm'n'blues combo mintája lett.

A populáris zene egy másik fontos vonulatában, a folk zenében Woody Guthrie már rátalált a társadalmi öntudat hangjára. 1940-ben a kommunista szimpatizáns Pete Seeger (sz. 1919) még tovább ment: megalakította az Almanac Singers-t, akik kommunista felhangokkal protest songokat, társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozó dalokat énekeltek.